Színház

Dzséli, a zenész és varázsló repít bennünket Afrikába, annak is a legkülönlegesebb szegletébe: saját kunyhójába.

Történetünk elején egy istenfélő király templomot építtetett, de hiányzik belőle valami. Valami vagy valaki, aki csak az igaznak, a segítőnek, a lelkiismeretében tisztának szólal meg.

„Hűha! Egy hatalmas doboz! Arrébb tudom tolni? Mi lehet benne? Bele kellene nézni! De jó hangja van! És milyen az íze? Hol lehet kinyitni? Beleférek? Hú, ez tele van!”

Vitéz László kétségkívül a magyar színházi kultúra egyik legszínesebb, legelevenebb alakja. Piros sapkáját, palacsintasütőjét, jellegzetes szófordulatait egyaránt ismerik kicsik és nagyok.

ol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Ebben a házban sok gyerek lakott: András és Andrea, a Szűcsék kisfia, dundi Péter, Pemete, Rebeka, Sampusz, Magdi, Jutka és Izabella. És lakott itt még valaki, a Csúnya Kislány.

„Hangicsál a fülemile a zöld ágon, A szerelem öröm s bánat e világon” – énekli a tavaszidőbe, aki szerelmes.

„Minden egy elhagyatott baromfiudvarban kezdődik, hová még a nap se süt be soha. Itt éldegél egy sánta kacsa, kit soha senki nem látogat meg. Pedig van egy kis földimogyoró tartaléka, amit szíves örömest megosztana valakivel...”

„Csudálatos álmot láttam én az éjjel!” - Álmot látni nagy dolog! Hát még ennek tartalmát titokként őrizni mindenki előtt!

Március 21-én, szombaton 11 órától a Kálvin téri terünkben megnyitjuk a közönség számára (általában) rejtve maradó tereinket, valamint a Vitéz László Látvány-Tárat. Hol készülnek az előadások bábjai? Milyen eszközökkel dolgozhat egy bábkészítő?

Emma épp két hete, három napja és tíz perce jár iskolába. Más, mint az osztálytársai: különösen érzékeny a zajokra, és retteg, ha meg kell szólalnia mások előtt.

Fanka, a szeleburdi fiatalasszony, ha valamit a fejébe vesz, nem gondol a következményekre, nem pillant körül, mielőtt cselekszik. Tűzön-vízen keresztül megpróbálja véghezvinni, amit egyszer eltervezett. Mikor azonban akaratosságának egy madárfészek esik áldozatul, egy csapásra megváltozik az élete. Hosszú és keserves utat kell bejárnia ahhoz, hogy megértse más fájdalmát, és helyrehozza, amit elrontott. De útja végén boldogabb és teljesebb élet várja nem csak őt, hanem a családját, sőt az egész falut is.

A Bábszínházi Világnap alkalmából Kollár-Klemencz László érkezik a Vojtinába március 20-án 19 órától az Anyám tenyere című zenés irodalmi estjével.